A Soproni Vízmű Zrt. az ellátási területén lévő 50 település ivóvízellátásáért és szennyvizük elvezetéséért, illetve tisztításáért felelős. A környezeti nevelési programsorozatunk keretében ezúttal a Sopron határában létesült szennyvízkezelési üzemmérnökségen jártunk.
Látogatásunkat az irányítóközpontban kezdtük, ahol Mészáros Imre, a telep csoportvezetője mesélt nekünk a szennyvízkezelés történetéről, a szennyvíztisztító telep működéséről, utalva közben egyéb környezetvédelmi kérdésekre.
Megtudtuk, hogy a középkorban is volt már Sopronban kezdetleges csatornázás. A háztartásokból a nyitott utcai csatornákon keresztül az árkokba (várárokba), onnan pedig a patakokba került a szennyvíz. 1740-ben kerültek a várárkok helyére csatornák, és több mint kétszáz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy dinamikus fejlődésnek induljon a városi szennyvízelvezető rendszer kiépítése. Sopron városában keletkező szennyvizek telepen történő kezelése 1971-ben kezdődött el, majd 2004-2008 között európai uniós támogatással megvalósult a soproni régió szennyvízelvezetési és tisztítási programja, ahol kiépítették a környező települések vízelvezetését, majd megtörtént azok bekötése és üzembe helyezése.
Bár az irányítóközpontban már szemünk elé tárult az egész telep, a szennyvízátemelő gépház, az ülepítő medencék, az iszaprothasztó torony és az iszap-, illetve komposzttároló terület, de igazi élményt az jelentett számunkra, amikor körbevezettek minket a műtárgyak között, és információkat szerezhettünk a szennyvíztisztító telep működéséről.
Érdekes volt hallani, hogy a telep napjainkban 21.000 m3/nap kapacitással működik, és a beérkező szennyvizek 96-98 %-os tisztasággal jutnak a befogadó Ikva patakba. A be-, és kiáramló víz minőségét öt perces időközönként laboratóriumi vizsgálatnak vetik alá, de tisztaságát az is bizonyítja, hogy az Ikva ezen szakasza tele van halakkal, így a kárókatonák kedvelt táplálékforrásává vált. A biológiai tisztítást követően fennmaradt iszapot rothasztják, és a szalmával történő bekeverés, komposztálás után 90 %-ban mezőgazdasági elhelyezésre kerül. Az üzem áramfogyasztásának 70-72 %-át az eljárás során keletkező biogázzal fedezik, költséghatékonyabbá téve ezzel a működését és csökkentve a telep ökológiai lábnyomát.
Tanulság: Ha már az ökológiai lábnyomot megemlítettük, akkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a vízhasználatnak is van ökológiai lábnyoma: egy adott idő alatt elfogyasztott (elpárologtatott) vagy beszennyezett víz mennyiségét jelenti. A vízlábnyom jelzi mindazt a felhasznált vízmennyiséget, amennyit közvetlenül elfogyasztunk és amennyit közvetve az előállított termékek, igénybe vett szolgáltatások előteremtéséhez használtunk el. Gondoljunk bele! A soproni csapvíz jó minőségű ivóvíz!!! Átlagosan naponta 2-3 liter vizet iszunk. Egy liter csapvíz ára 0,3 Forint (=30 Fillér). A palackozott ásványvizet átlagosan 150 Forint/liter áron vásároljuk. Megéri palackozott ásványvizet fogyasztani? Csökkentsük a vízlábnyomunkat!
