1813. szeptember 3-án született az első magyar realista regény szerzője. Tekintélyes államférfiú volt, az első felelős kormány vallás-és közoktatási minisztere, akinek a nevéhez fűződik az általános és kötelező népoktatásról szóló törvény megalkotása, emellett. A falu jegyzője címmel írta az első magyar realista regényt.
Életművének értékét külön növeli, hogy hosszú és göröngyös utat kellett bejárnia, amíg elfogadta a nemzet. Családja ugyanis általános gyűlöletnek örvendett hazánkban, ott magát is labancnak nevelték az anyanyelve is német volt, az iskolában csúfolták diáktársai, mert nem tudott rendesen magyarul, nem játszottak vele, még a padba se ült mellé senki. Megsértődve élhette volna a főurak gondtalan életét, ő azonban tudatosan eltávolodott családjától, hogy magyar hazafi lehessen. A pohár természetesen egy kislány miatt csordult ki: dölyfös nagyúr szépreményű fia beleszeretett egy szegény postamesternő lányába, ám szülei elmarták egymástól a szerelmeseket, mire a csalódott ifjú végleg elhagyta a szülői házat. Később mégis egy polgárlányt vett feleségül, és idilli módon úgy élhetett, ahogy mindig is szeretett volna: amíg szerényen bútorozott dolgozószobájában a nemzet gondjait intézte, ifjú neje mellette női munkával foglalatoskodott vagy zongorázott”. 58 évesen, 1871. február 2-án halt meg.
