A magyar irodalom klasszikusai között kiemelt helyet foglal el Jókai Mór életműve, amely generációk számára jelentett meghatározó olvasmányélményt.
Iskolánk tanára, Szentpáli Csaba az Új Köznevelés folyóiratnak adott interjút Jókai műveinek aktualitásáról, illetve arról, milyen szerepet játszanak a klasszikusok az irodalomoktatásban, milyen módszertani eszköztárral lehet közelebb hozni a múlt irodalmi remekeit a mai fiatalokhoz. A beszélgetésben tanári tapasztalataira és saját irodalomfelfogására alapozva fejti ki gondolatait Jókai műveinek jelentőségéről.
Jókai Mór művei régóta szerepelnek az iskolai tananyagban. Ön szerint miért fontos, hogy a diákok megismerjék az életművét?
Jókai Mór művei már a XIX. században kánonná váltak, […] regényeinek és elbeszéléseinek ismerete az elvárt tudáshoz tartozott. […] Kor- és közízlésfüggő megítélése ellenére Jókai életműve a magyar nagyepika mérföldköve, nem kétséges, hogy helye van a mindenkori magyar irodalmi kánonban, mint ahogyan méltatlanul maradt ki korábban a „kötelező” érettségi témakörök közül Vörösmarty vagy Mikszáth életműve is. De nemcsak a hagyomány vagy az aktuális kánon teszi Jókait fontossá. Helye van az iskolai tananyagban, mert kora művészeti életének alakítója, mert a nemzeti ébredés irodalmának meghatározó alakja, mert páratlanul gazdag fantáziája a prózapoétikai eszközök mesteri kezelésével párosul.
A magyar irodalom nagy mesélői mindannyian tisztelettel és alázattal szólnak Jókai életművéről, hatásáról saját írásművészetükre. Mikszáth Kálmán a maga szubjektív módján vall Jókai hatásáról, a stílusról, a mesélőkedvről, a cselekményalakító képességről, amit mindig magáénak szeretett volna tudni, amit íróként leginkább irigyelt elődjétől és mesterétől. […]
Ezek a tények azonban nem elegendőek ahhoz, hogy a mai kor gyerekeinek körében népszerű legyen a Jókai-életmű. A hagyománynál, az utókor íróinak elismerésén túl többre van szükség ahhoz, hogy napjaink középiskolás korosztálya fontosnak tartsa egy XIX. századi alkotó írói teljesítményét. A mai kor olvasója mintegy elvárja, hogy az elmúlt korok írója megszólítsa őt, így válik valóban fontossá a közvetítés, az eredeti üzenet megfelelő kommunikációs köntösben való tálalása, az iskolában tanító tanárnak nincs más feladata, mint vonzónak bemutatni azt, ami avíttnak, korszerűtlennek tűnik első olvasatra. Mert nem átlényegíteni kell a Jókai-műveket, hanem olyan kontextusba helyezni, hogy a hazafiság, a polgárosodás, a tündérmese, a közel- vagy távolmúlt eseményei elnyerjék értelmüket. Nem hazudni kell a Jókai-életmű fontosságát, hanem meglátni és megláttatni azt, ami benne örök érték: a páratlan gazdagságú magyar nyelvet, a távoli tájak szépségével vetekedő magyar vidéket, Balatont, Komáromot és Erdélyt, a környezetüket alakítani képes rendkívüli hősöket, mert ők a mi hétköznapjaink hősei is, legfeljebb ugyanúgy nem értékeljük őket, mint ahogyan Garanvölgyi Ádámnak, Szentirmay Rudolfnak, Berend Ivánnak is meg kellett küzdenie saját korának előítéleteivel. Jókai maga is segít, hogy megértsük: szerethető és értékelhető az, amit ír, mert nemcsak saját korának embere, hanem mi, az utókor is szereplők vagyunk történeteiben.
A teljes interjú itt olvasható:
https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/a-magyar-nagyepika-merfoldkove
