Az AFS több mint 70 éve szervez nemzetközi csereprogramokat középiskolás fiataloknak szerte a világon. Ma már több mint 60 országba van lehetőségük a diákoknak kiutazni, hogy más nyelveket tanuljanak, új kultúrákat ismerjenek meg, és egy teljesen más szemszögből lássák a világot. A program különlegessége, hogy bár országonként van központi irodája, mégis önkéntesek hálózata működteti világszerte – ők gondoskodnak a cserediákokról, segítik a családokat és közösségeket, hogy a diákok valóban otthon érezzék magukat. Az AFS független a vallásoktól és a politikától, nem profitorientált szervezet, amelynek célja, hogy a fiatalok interkulturális tapasztalatok révén jobban megértsék egymást, és hozzájáruljanak egy békésebb, igazságosabb világ építéséhez.
Iskolánk is részt vesz ebben a nemzetközi hálózatban, idén vendégül láthatjuk Risako Nakamurát, aki Japánból, Hirosimából érkezett. De milyen is belülről megélni egy ilyen nagy váltást? Risako mesél arról, honnan jött, miért éppen hazánkat választotta, és hogyan telnek a mindennapjai az Eötvösben.
Mesélj egy kicsit magadról! Honnan érkeztél, és mit érdemes tudnunk rólad?
Japánból, Hirosimából jöttem. Van egy 14 éves húgom, akivel nagyon jó a kapcsolatom. Már 11 éve balettozom, ez az egyik legnagyobb szenvedélyem. Szeretek új helyeket felfedezni és filmeket nézni. A kedvenc japán ételem a curry rizzsel. Az iskolai tantárgyak közül a kémiát és a fizikát kedvelem legjobban. Körülbelül egy éve kezdtem el tanulni magyarul.
Miért éppen Magyarországra esett a választásod?
Összesen 35 ország közül választhattam, ebből 30-at meg is jelöltem. Magyarország került az első helyre, mert szerettem volna egy olyan országot megismerni, amelyről előzetesen szinte semmit sem tudtam. Mindig is vágytam arra, hogy új kultúrákkal találkozzak, és hogy ezáltal kicsit megváltozzon a nézőpontom, az értékrendem. Az is fontos volt számomra, hogy egyedül, teljesen idegen környezetben próbáljam ki magam, és így erősödjek. Az AFS csereprogramba nem könnyű bekerülni – nehéz angol nyelvvizsgát és interjút kellett teljesítenem.
Mikor tudtad meg, hogy Magyarországon fogod tölteni a cserediák-évedet, és hogyan készültél rá?
Körülbelül egy évvel az indulásom előtt derült ki, hogy Magyarországra jövök. Természetesen addig is készültem, tanultam magyarul, gyakoroltam japán ételek főzését, jobban elmélyedtem a saját kultúrám megismerésében, és felvettem a kapcsolatot a fogadó családommal. Az iskolában is igyekeztem még szorgalmasabb lenni, hogy felkészüljek erre a nagy kalandra.
Hogyan teltek az első napok, hetek itt az Eötvösben? Sikerült beilleszkedned az osztályba?
Nagyon jól érzem magam a 11. DE osztályban! Nagyon örülök, hogy Magyarországon is balettozhatok, ráadásul az osztálytársaimmal együtt. Ők mind nagyon kedvesek, sokat segítenek nekem a beilleszkedésben. A magyar nyelv még nehéz számomra, ezért az órákon sokszor kihívást jelent minden megérteni. A matematika és az angol viszont könnyen megy. Összességében azt látom, hogy a japán középiskolák sokkal szigorúbbak, és sok minden másképp van, például ott van ebédszünet, és minden nap egyenruhát kell viselni.
Van olyan magyarországi hely, ahová különösen szeretnél eljutni? Ha igen, akkor miért éppen oda?
Igen, a Hősök tere. Oda nagyon szeretnék elmenni. Ez egy híres hely Magyarországon, és nagyon érdekel a magyar történelem.
Milyen célokat tűztél ki erre a tanévre?
Szeretném, ha a tanév végére már úgy tudnék magyarul beszélni, mint egy anyanyelvi beszélő. Nagyon vágyom rá, hogy teljesen megértsem a tanórákat, és igazán otthonosan mozogjak Magyarországon.
Bízunk benne, hogy Risako élményekkel teli tanévet zár majd az itt az Eötvösben, és Magyarország mindig különleges helyet foglal el a szívében.
Varga Anda
Fotó: Szeneczei László
