Iskolánk 2026 évi ballagásának igehirdetése itt olvasható:
Így szól az Úr: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Ézs 43, 1
Ismeritek az alma mater kifejezést? Szó szerint azt jelenti, a tápláló anya. A középkorban az egyetemet hívták így, ahol valaki tanulmányait végezte, de ma már a középiskolákra is alkalmazzák- hiszen ha végig gondoljuk, a középkori egyetemek legfontosabb feladata az általános tudományos műveltség átadása volt, s ezt mára átvették a gimnáziumok, az egyetemeken már inkább konkrét szakképzés történik. Érthető hát, hogy középiskolákra is mondhatjuk, alma mater.
De a kifejezés többet jelent annál a ténynél, hogy valaki 4 évet egy oktatási intézményben töltött, aminek a végén kapott egy hivatalos okiratot arról, hogy érettségizett ember. Az alma mater kifejezés nagyon mély személyes kötődést jelent, ami elkísér egy életen át.
Van olyan ismerősöm, akinek nem volt igazi alma matere. Iskolája tényleg nem volt több, mint egy intézmény, ahol eljuttatták az érettségiig- de soha nem mesél poénokról, osztálykirándulásokról, nagy röhögésekről, általában semmiről. Kicsit sajnálom ezért. Én a mai napi úgy élek, hogy agyam egyik rejteke ma is moziként működik, amely a volt gimim folyosóját és az osztálytermet vetíti- és én nem tudom kikapcsolni. Nem is nagyon akarom.
Képzeljétek, az elmúlt évben összeszedtem magam, és megcsináltam az angol B2-es nyelvvizsgát- 37 évvel az érettségi után. És tudjátok, mi járt az agyamba? Hogy meg kellene mondani gimis angoltanárnőmnek, hogy végre sikerült. Sajnos ő ezt már nem élhette meg. Az is eszembe jutott, megírom volt osztálytársaimnak, de ők meg nem tudtak volna mit kezdeni ezzel a számukra érdektelen információval. Miért mondtam ezt el? Mert számomra most, 37 évvel később is ők a koordináta-rendszer, hozzájuk, az ő valós vagy vélt elvárásukhoz mérem magamat. Életemnek, identitásomnak fontos pontja, hogy éppen annak a giminek vagyok az öregdiákja. Ha sikerem van, titokban előttük is büszke vagyok- na, volt tanáraim, kinéztétek volna ezt belőlem?
Persze ez fordítva is így van: volt osztálytársam, amikor a válás poklát élte meg, azt mondta, nem jön az osztálytalálkozóra, szégyelli a többiek előtt, hogy éppen most esik szét az élete. Nem volt igaza, a többiek szeretettel ölelték volna át, de nem is ez a lényeg, hanem hogy az a négy év, az a közösség a mai napon koordináta-rendszer, amibe beletartozunk, lélekben örömeink és bánataink is hozzájuk kötnek.
Persze ez elmehet túlzásba is. Hallottam már olyanról, aki a karácsonyi ünnepi vacsorát és családját hagyta ott, mert volt osztálytársának segítségre volt szüksége. de ő úgy érezte, sokkal szorosabban hozzájuk tartozik. Hát nem tudom…
Érdekes ez a kifejezés: hozzá tartozni. A német a gehören zu kifejezést, ami azt jelent, valakihez, valamihez tartozni, néha birtokos értelemben is használja: az övé. De csak akkor, ha élettelen dologról, valamilyen tárgyról van szó. Ha személyről van szó, a fordítóprogram ezt írja: hozzá tartozik. A két dolog hasonlít, de nem ugyanaz.
Mondhatom, hogy van egy Daciam, meg hogy van egy feleségem és négy fiam. Ugyanaz a nyelvi szerkezet, de mekkora különbség! A kocsim egyszerű tulajdon, amit használok. Volt másik, lehet, hogy lesz is másik, nem érdekes. Nem tartozik hozzám, csak használom. A családom viszont egy kapcsolatrendszer, ami nélkül én sem lennék ugyanaz- aki vagyok, azt alapjaiban határozza meg, hogy hozzájuk tartozom.
Kíváncsi vagyok, nektek az Eötvös alma materetekké válik? Koordináta-rendszerré, amelyben újra és újra megtaláljátok önmagatokat? Iránytű, amely segít elboldogulni, amikor kérdésessé válik, hogyan szóljak a másikhoz, vagy hogy legyen-e állásinterjún orr-piercingem? Eötvösös leszel-e negyven év múlva? Elkísér-e balatongyöröki tábor, amikor összekötözve kellett a felsőbb évesek feladatait megoldani- hogy aztán egy vihar formájában a legnagyobb feladat is megérkezzen? Elkísér-e, amikor a diáknapon együtt táncoltatok? ElkÍsér-e az egymásra figyelésnek, egymás segítésének az az etosza, belső rendje, amit az Eötvös tudatosan képvisel? Remélem, kaptál annyi erőt, gondolatot hitet, szeretetet, hogy ez koordináta-rendszerként elkísérjen egész életedben, hogy azt mondhasd: én öregen is eötvösös leszek.
Visszatérve alapigénkre: abban is szerepel a mondat: enyém vagy. De ezt nehogy úgy értsük, mintha Isten birtokolna, mintha tulajdona lennél. Övé vagy, mert hozzá vagy nőve, mert olyan a kapcsolatod vele, mint gyermeknek a szülőivel. Isten nem birtokosod, hanem szövetségesed- hozzá tartozol, de nem tekint tulajdonnak.
Pár napja a zenekar búcsúzóul azt énekelte Stinggel: Be yourself, no matter, what they say…- légy önmagad, és ne érdekeljen, a többiek mit mondanak. Én is ezt mondom: mindig légy önmagad: aki tudja, hogy kikhez tartozik, és ki az, akitől mindezt kapta. Légy önmagad- vállald, hogy Isten szeretetében élsz, és nyugodtan mondd ki, akár akkor, amikor cinikus hitetlenséget, akár akkor, amikor bigott, szúk gondolkodású, szeretettelen vallásosságot várnak el tőled: bocs, de én Isten szabad gyermeke vagyok, én mást tanultam az áhítatokon és az órákon. Az én alma materemtől mást utat kaptam- a szeretet és a nyitottság útját. Örülnék, ha a ti tápláló anyátok a gondviselő Isten lenne. Örülnék, ha ezt a biztos hitet vinnétek magatokkal, ti egész életetekben eötvösösök. és ha most még nincs is meg bennetek ez a hit, a szeretet, amit megéltetek, belétek ivódott. Hozzá tartoztok. Ámen.
